Nem titok, hogy idén én is elérkeztem diák éveim "legcsodálatosabbikához", azaz a végzős évemhez. Még emlékszem, amikor kicsi gólyaként, csillogó szemekkel néztem fel az otthonosan mozgó, felnőttesnek tűnő végzősökre. Most pedig, hogy én vagyok abban a cipőben, amiben egykor ők voltak, csillogó szemekkel nézek fel a gondtalanul csiripelő gólyákra (szó szerint, ugyanis a 154 centimmel nem igazán passzolok a "nagy és erős" végzősök táborába) Na de biztosan felmerült benned a kérdés, hogy "oké, oké, de ezt nekem most miért kell tudnom?" Nos, még két hónapja sem járunk suliba, de máris annyi vicces, és kevésbé vicces tapasztalatot (meg ősz hajszálat) szereztem, amiket csak és kizárólag a végzős évben tud az ember. Szóval, ha te is hasonló csónakban evezel, vagy eveztél már, akkor valószínűleg, hol nevetni fogsz, hol megértően bólogatni, ha pedig még nem, akkor később hálás leszel azért, hogy előre figyelmeztettelek.
#1. Let's dance!
Nehéz döntés volt, hogy mit rakjak be elsőnek, hiszen annyi, de annyi nehézséggel kell szembenéznünk, hogy néha még mi sem tudjuk észben tartani. De így jobban belegondolva a legérdekesebb és legfárasztóbb dolgok így az első két hónapban kétségkívül a táncpróbák. Szerintem minden középiskolában tartanak szalagavatót, ahová változó, hogy a végzősöknek mennyi, de minimum egy táncot be kell tanulniuk, na már most, nekünk a megszokott keringő mellé még jön az osztálytánc is. Az ember azt gondolná, hogy két tánc az semmi. Nos, srácok tavaly még én is naiv voltam és azt gondoltam, hogy a tánc része fog a legsimábban menni, de! Annyi stresszt és feszültséget okozott ez a két kis tánc, főleg az előkészületei, hogy szeptemberben gyakorlatilag három órákat aludtam. Hogy mik voltak azok a dolgok, amiktől kikészültem? Nos,
- Ha lány vagy és keringőzni akarsz, mindenképpen szembe kell nézned azzal a ténnyel, hogy milyen nehéz olyan srácot találnod, aki hajlandó táncolni veled és még magasságra is stimmel. Nekem például már tavaly tavasszal le lett fixálva "biztosra" hogy van párom, de akkor jött a katasztrófa, amikor is (pont a szülinapomon) a srác közölte, hogy mégsem tudja elvállalni, teljesen mindegy, hogy miért. Igazából először nem ijedtem meg annyira, mint amennyire egyébként számítani lehetett rá, tök nyugodtan ráírtam egy másik ismerősömre, hogy táncolna-e velem? Nos, ő speciel nem akart táncolni, ilyenkor már nem mondom, hogy nem morzsoltam el egy-két könnycseppet. Na de végülis minden jó, ha a vége jó, végül lett kivel táncolnom. Egyébként egy akkor még vadidegen sráccal táncolok, ami szült jó néhány vicces jelenetet, de még így is a keringő a legkevesebb stresszel járó élményem.
- Annál inkább az osztálytánc! Azt gondolnád, hogy egy keringő, ahol három különböző végzős osztály táncol sokkal több konfliktust szül, mint egy osztálytánc, ahol csak 28 ember táncol, akik már három éve ismerik egymást. Nos, azt kell mondanom, hogy nagyon tévedsz. Ez a néhány ember ugyanis annyiszor és annyi dolgon tud vérre menő veszekedést indítani egymás között, hogy az valami elképesztő. A zenéktől kezdve, a ruhákon át, egészen a legapróbb hibáig minden robbanthatja a bombát, amit aztán világháború méretű veszekedés követ. Persze ezt betudhatjuk annak, hogy mindenki stresszes, lappang benne a feszültség és körülbelül mindenki pont az osztálytáncot választja, hogy kirobbanjon belőle és rázúdítsa az egészet valamelyik másik szerencsétlen, stresszes osztálytársára, aki esetleg csak annyit vétett, hogy nem ment el egy szombaton tartandó próbára. Persze emiatt összevesznek, de valószínű, hogy két nap múlva ugyanúgy jó osztálytársakként viccelődnek egymással.
#2. Ruhák.
Lányként nekem is rendszerint nagyon fontos, hogy hogy nézek ki egy adott eseményen, szóval mindenképpen említést kell tennem a ruhákról. Nálunk már tizenegyedikben túlestünk egy HATALMAS cirkuszon a kosztümünk miatt, ugyanis az osztály egyik fele ruhát szeretett volna, a másik pedig kosztümöt. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ez mekkora károkat okozott néhány baráti kapcsolatban úgy osztályszinten. Az sem segített sokat, hogy az öt darab fiúból kettő még ebbe is bele akart szólni, mert szerintük a lányoknak mindenképp illeniük kell színben a fiúk ruhájához. (WTF?!?!) Na de mindegy is, a kosztümöt eldöntöttük, viszonylag elfogadható kompromisszumot kötöttünk, meglesz.
Ezen kívül ott van még a keringős ruha, ami így jobban belegondolva komolyan a legkevesebb gondot okozta eddig, hiszen már a nyáron elmentünk kiválasztani és őszintén boldogan mondom, hogy a legszebb ruhát sikerült kiválasztanom, amit valaha láttam, és a szalonban is nagyon kedvesek voltak az eladók. Óriási puszi és köszönet nekik innen is!
#3. Cipők
Kezdek kicsit közhelyes lenni? Annyi baj legyen, ugyanis hasznos tanácsokkal érkeztem a hölgyek számára. Ha olyanok vagytok, mint én és hétköznap ritkán hordtok magassarkút, de azért persze rajongtok értük, akkor jó, ha megfogadjátok a tanácsaimat.
- A keringőre választhatsz magassarkút, de figyelj oda, hogy az a sarok ne legyen tizenöt centi, csak akkora, ami még pont kényelmes és arra is figyelj, hogy jó masszív legyen, azaz semmiképp ne tűsarkú, gondolom senki nem szeretné egy forgás közben letört cipősarok miatt törött nyakkal végezni.
- Ha a te lábad is hajlamos bedagadni, akkor egyszerűen vegyél egy számmal nagyobb cipőt, amiben még nem csónakázol, így ha beleteszel egy zsebkendőt, akkor olyan lesz mintha rád öntötték volna, ha pedig feldagad a lábad, könnyen ki tudod venni azt a tömést, így biztos nem fog úgy fájni a lábad, hogy sírógörcsöt kapj.
#4. Zenék
Igen, igen, egy szalagavatón a zenék is újabb vitaforrást jelentenek. Bevonuló zene, kivonuló zene, osztálytánc zene, mittudomén milyen zene. Egy a lényeg: csak akkor kerülhetsz ki ebből a vitából nyertesen, ha be se szállsz, teljesen mindegy milyen zenére vonulsz vagy ugrálsz valószínűleg pont nem azzal leszel elfoglalva.
#5. Rengeteg, de tényleg rengeteg pénz
Persze erre fel lehetett készülni előre, viszont néha az az érzésem, hogy ennyi pénzért akár az operát is kibérelhettük volna. Mindenesetre, nem csak az idő hiány miatt nem látni egyetlen végzőst sem túl sűrűn moziban meg egyéb ilyen helyen.
#6. Rengeteg óra
Tényleg azt hittétek, hogy egy végzősnek nincs annyi órája, mint a kisebbeknek? Nos, valóban nincs, mert sokkal több van. Komolyan nem is értem, hogy minek járok haza egyáltalán, hiszen lényegében csak fürödni meg aludni jövök...
#7. Érettségi, gyere ráám!
A tanárok mostantól nem emlegetni fogják a neves eseményt. Fenyegetni fognak vele. Nem viccelek. Töri órára például rendszerint gyomorgörccsel megyek be, ha előző este véletlenül bealudtam a tétel felett és nem sikerült tökéletesen megtanulnom.
#8. Hová tűntek a tételeim?!?!?!
Van egy tanár, akinél csak úgy lehet felelni tételekből, hogyha ott van nálad a mappa, amiben az összes, szépen, sorban benne van. Ne akard megtudni, hogy milyen érzés, amikor egész éjszaka tanulsz, hogy jó jegyet kapj, megint az íróasztalodnál alszol ezért fájó nyakkal ébredsz, aztán mégis egyest kapsz, csak mert nincs nálad a mappád.
#9. Vak vezet világtalant.
Szerencsések vagytok, ha olyan osztályfőnökötök van, aki legalább próbál mindig képben lenni a dolgokkal. A mi osztályfőnökünk is ilyen. "Próbál mindig képben lenni" elvégre amikor már rég leadtuk az adott pénzt, és utána szól, hogy amúgy olyan is van, attól ő megpróbált képben lenni...
#10. Segítség, elvesztem!
Na de nem a hatalmas iskola kacskaringós folyosóin, vagy a város egyik ismeretlen utcáján. Annál sokkal veszélyesebb helyen: az életben. Vannak, akik már hamarabb, és vannak akik egyáltalán nem érzik úgy, hogy rossz utat választottak maguknak, de egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mi lenne a jó. Amikor pedig végre rászánod magad, hogy segítséget kérj valakitől, akkor úgy tűnik, hogy egyik fülén be, a másikon meg ki megy a kérdésed, nem tudnak válaszolni, nem értik a problémádat.
Szerintem, amikor nyolcadikban pályát választunk, akkor még túl fiatalok vagyunk egy ekkora döntéshez. Persze azóta viszonylag felnőttünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk pont olyan tanácstalanok, mint akkor. Jó lenne, ha minden iskolában lenne mondjuk egy pályaválasztási tanácsadó, aki tud nekünk segíteni ilyen helyzetekben. Persze ha az adott suliban nincs is, akkor is el lehet menni egyhez, ha rászánod a pénzt, és remélhetőleg sokat fog rajtad segíteni. Ha viszont nincsen aki segítsen, akkor vedd a saját kezedbe az irányítást, írd össze egy papírra, hogy mik érdekelnek, de ne csak felületesen, ne csak azokat írd le, amikhez értesz is, azokat is számold bele, amikhez szeretnél érteni. Ha ez megvan, akkor szánj rá egy kicsit hosszabb időt arra, hogy belevesd magad az internet rejtelmeibe és kiderítsd, hogy mi is a te álommelód.
#11. Élmények
Persze ennek az egésznek nem csak rossz oldala van, hiszen engem is eddig kismillió új és felejthetetlen élmény ért, ami soha máskor. Például a rengeteg veszekedés ellenére imádom, amikor az osztályom egy-egy alkalommal egy emberként mozdul meg, vagy, amikor egymást támogatjuk fáradtságunkban, feszültségünkben, hiszen ki is érthetné meg jobban, min megyünk keresztül, ha nem az, aki ugyanazt éli át? Aztán ott vannak még a próbák, a keringő és osztálytánc próbák, ahonnan igaz, mindig izzadtan és fáradtan jövünk ki, de egyik sem telik el soha nevetés nélkül. Azt említettem már, hogy a keringőn három osztály táncol és persze akadnak külsősök is szép számmal. Rólam pedig tudni kell, hogy nagyon nehezen oldódom fel idegenek társaságában. Egészen az első próba első fél órájáig tartott a feszültségem, amikor is rájöttem, hogy senki nem tud többet nálam és mindenki ugyanazzal a céllal van itt, mint én. Szóval azóta teljesen random emberekkel beszélgettem úgy, mintha ezer éve ismernénk egymást, és minden héten örömmel várom a próbát. Muszáj megemlítenem azt, hogy ilyenkor este kilencre érek haza, mert két órát kell várnom a következő vonatra, aztán egy órát vonatoznom, de ezeket a három órákat is nagyon szeretem, olyan szoros társaság alakult ki néhány emberrel, hogy el sem tudom képzelni, mi lesz velünk, ha vége lesz ennek a szalagavató mizériának.
Hát ennyi lett volna mára ez a bejegyzés, ami úgy érzem, hogy kicsit személyesebb lett a szokásosnál, és igazából teljesen más jellegű is, de néha kell egy kis frissesség is, szerintem jó, ha néha kicsit több dolgot tudtok meg az adott bloggerről, mert ki tudja, még a végén kiderül, hogy van bennünk némi közös vonás. Na de mindegy is, ez tényleg egy nagyon spontán, hirtelen felindulásból megírt bejegyzés lett, azért remélem, hogy tetszett, találkozunk a következő posztban.
#1. Let's dance!
Nehéz döntés volt, hogy mit rakjak be elsőnek, hiszen annyi, de annyi nehézséggel kell szembenéznünk, hogy néha még mi sem tudjuk észben tartani. De így jobban belegondolva a legérdekesebb és legfárasztóbb dolgok így az első két hónapban kétségkívül a táncpróbák. Szerintem minden középiskolában tartanak szalagavatót, ahová változó, hogy a végzősöknek mennyi, de minimum egy táncot be kell tanulniuk, na már most, nekünk a megszokott keringő mellé még jön az osztálytánc is. Az ember azt gondolná, hogy két tánc az semmi. Nos, srácok tavaly még én is naiv voltam és azt gondoltam, hogy a tánc része fog a legsimábban menni, de! Annyi stresszt és feszültséget okozott ez a két kis tánc, főleg az előkészületei, hogy szeptemberben gyakorlatilag három órákat aludtam. Hogy mik voltak azok a dolgok, amiktől kikészültem? Nos,
- Ha lány vagy és keringőzni akarsz, mindenképpen szembe kell nézned azzal a ténnyel, hogy milyen nehéz olyan srácot találnod, aki hajlandó táncolni veled és még magasságra is stimmel. Nekem például már tavaly tavasszal le lett fixálva "biztosra" hogy van párom, de akkor jött a katasztrófa, amikor is (pont a szülinapomon) a srác közölte, hogy mégsem tudja elvállalni, teljesen mindegy, hogy miért. Igazából először nem ijedtem meg annyira, mint amennyire egyébként számítani lehetett rá, tök nyugodtan ráírtam egy másik ismerősömre, hogy táncolna-e velem? Nos, ő speciel nem akart táncolni, ilyenkor már nem mondom, hogy nem morzsoltam el egy-két könnycseppet. Na de végülis minden jó, ha a vége jó, végül lett kivel táncolnom. Egyébként egy akkor még vadidegen sráccal táncolok, ami szült jó néhány vicces jelenetet, de még így is a keringő a legkevesebb stresszel járó élményem.
- Annál inkább az osztálytánc! Azt gondolnád, hogy egy keringő, ahol három különböző végzős osztály táncol sokkal több konfliktust szül, mint egy osztálytánc, ahol csak 28 ember táncol, akik már három éve ismerik egymást. Nos, azt kell mondanom, hogy nagyon tévedsz. Ez a néhány ember ugyanis annyiszor és annyi dolgon tud vérre menő veszekedést indítani egymás között, hogy az valami elképesztő. A zenéktől kezdve, a ruhákon át, egészen a legapróbb hibáig minden robbanthatja a bombát, amit aztán világháború méretű veszekedés követ. Persze ezt betudhatjuk annak, hogy mindenki stresszes, lappang benne a feszültség és körülbelül mindenki pont az osztálytáncot választja, hogy kirobbanjon belőle és rázúdítsa az egészet valamelyik másik szerencsétlen, stresszes osztálytársára, aki esetleg csak annyit vétett, hogy nem ment el egy szombaton tartandó próbára. Persze emiatt összevesznek, de valószínű, hogy két nap múlva ugyanúgy jó osztálytársakként viccelődnek egymással.
#2. Ruhák.
Lányként nekem is rendszerint nagyon fontos, hogy hogy nézek ki egy adott eseményen, szóval mindenképpen említést kell tennem a ruhákról. Nálunk már tizenegyedikben túlestünk egy HATALMAS cirkuszon a kosztümünk miatt, ugyanis az osztály egyik fele ruhát szeretett volna, a másik pedig kosztümöt. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ez mekkora károkat okozott néhány baráti kapcsolatban úgy osztályszinten. Az sem segített sokat, hogy az öt darab fiúból kettő még ebbe is bele akart szólni, mert szerintük a lányoknak mindenképp illeniük kell színben a fiúk ruhájához. (WTF?!?!) Na de mindegy is, a kosztümöt eldöntöttük, viszonylag elfogadható kompromisszumot kötöttünk, meglesz.
Ezen kívül ott van még a keringős ruha, ami így jobban belegondolva komolyan a legkevesebb gondot okozta eddig, hiszen már a nyáron elmentünk kiválasztani és őszintén boldogan mondom, hogy a legszebb ruhát sikerült kiválasztanom, amit valaha láttam, és a szalonban is nagyon kedvesek voltak az eladók. Óriási puszi és köszönet nekik innen is!
#3. Cipők
Kezdek kicsit közhelyes lenni? Annyi baj legyen, ugyanis hasznos tanácsokkal érkeztem a hölgyek számára. Ha olyanok vagytok, mint én és hétköznap ritkán hordtok magassarkút, de azért persze rajongtok értük, akkor jó, ha megfogadjátok a tanácsaimat.
- A keringőre választhatsz magassarkút, de figyelj oda, hogy az a sarok ne legyen tizenöt centi, csak akkora, ami még pont kényelmes és arra is figyelj, hogy jó masszív legyen, azaz semmiképp ne tűsarkú, gondolom senki nem szeretné egy forgás közben letört cipősarok miatt törött nyakkal végezni.
- Ha a te lábad is hajlamos bedagadni, akkor egyszerűen vegyél egy számmal nagyobb cipőt, amiben még nem csónakázol, így ha beleteszel egy zsebkendőt, akkor olyan lesz mintha rád öntötték volna, ha pedig feldagad a lábad, könnyen ki tudod venni azt a tömést, így biztos nem fog úgy fájni a lábad, hogy sírógörcsöt kapj.
#4. Zenék
Igen, igen, egy szalagavatón a zenék is újabb vitaforrást jelentenek. Bevonuló zene, kivonuló zene, osztálytánc zene, mittudomén milyen zene. Egy a lényeg: csak akkor kerülhetsz ki ebből a vitából nyertesen, ha be se szállsz, teljesen mindegy milyen zenére vonulsz vagy ugrálsz valószínűleg pont nem azzal leszel elfoglalva.
#5. Rengeteg, de tényleg rengeteg pénz
Persze erre fel lehetett készülni előre, viszont néha az az érzésem, hogy ennyi pénzért akár az operát is kibérelhettük volna. Mindenesetre, nem csak az idő hiány miatt nem látni egyetlen végzőst sem túl sűrűn moziban meg egyéb ilyen helyen.
#6. Rengeteg óra
Tényleg azt hittétek, hogy egy végzősnek nincs annyi órája, mint a kisebbeknek? Nos, valóban nincs, mert sokkal több van. Komolyan nem is értem, hogy minek járok haza egyáltalán, hiszen lényegében csak fürödni meg aludni jövök...
#7. Érettségi, gyere ráám!
A tanárok mostantól nem emlegetni fogják a neves eseményt. Fenyegetni fognak vele. Nem viccelek. Töri órára például rendszerint gyomorgörccsel megyek be, ha előző este véletlenül bealudtam a tétel felett és nem sikerült tökéletesen megtanulnom.
#8. Hová tűntek a tételeim?!?!?!
Van egy tanár, akinél csak úgy lehet felelni tételekből, hogyha ott van nálad a mappa, amiben az összes, szépen, sorban benne van. Ne akard megtudni, hogy milyen érzés, amikor egész éjszaka tanulsz, hogy jó jegyet kapj, megint az íróasztalodnál alszol ezért fájó nyakkal ébredsz, aztán mégis egyest kapsz, csak mert nincs nálad a mappád.
#9. Vak vezet világtalant.
Szerencsések vagytok, ha olyan osztályfőnökötök van, aki legalább próbál mindig képben lenni a dolgokkal. A mi osztályfőnökünk is ilyen. "Próbál mindig képben lenni" elvégre amikor már rég leadtuk az adott pénzt, és utána szól, hogy amúgy olyan is van, attól ő megpróbált képben lenni...
#10. Segítség, elvesztem!
Na de nem a hatalmas iskola kacskaringós folyosóin, vagy a város egyik ismeretlen utcáján. Annál sokkal veszélyesebb helyen: az életben. Vannak, akik már hamarabb, és vannak akik egyáltalán nem érzik úgy, hogy rossz utat választottak maguknak, de egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mi lenne a jó. Amikor pedig végre rászánod magad, hogy segítséget kérj valakitől, akkor úgy tűnik, hogy egyik fülén be, a másikon meg ki megy a kérdésed, nem tudnak válaszolni, nem értik a problémádat.
Szerintem, amikor nyolcadikban pályát választunk, akkor még túl fiatalok vagyunk egy ekkora döntéshez. Persze azóta viszonylag felnőttünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk pont olyan tanácstalanok, mint akkor. Jó lenne, ha minden iskolában lenne mondjuk egy pályaválasztási tanácsadó, aki tud nekünk segíteni ilyen helyzetekben. Persze ha az adott suliban nincs is, akkor is el lehet menni egyhez, ha rászánod a pénzt, és remélhetőleg sokat fog rajtad segíteni. Ha viszont nincsen aki segítsen, akkor vedd a saját kezedbe az irányítást, írd össze egy papírra, hogy mik érdekelnek, de ne csak felületesen, ne csak azokat írd le, amikhez értesz is, azokat is számold bele, amikhez szeretnél érteni. Ha ez megvan, akkor szánj rá egy kicsit hosszabb időt arra, hogy belevesd magad az internet rejtelmeibe és kiderítsd, hogy mi is a te álommelód.
#11. Élmények
Persze ennek az egésznek nem csak rossz oldala van, hiszen engem is eddig kismillió új és felejthetetlen élmény ért, ami soha máskor. Például a rengeteg veszekedés ellenére imádom, amikor az osztályom egy-egy alkalommal egy emberként mozdul meg, vagy, amikor egymást támogatjuk fáradtságunkban, feszültségünkben, hiszen ki is érthetné meg jobban, min megyünk keresztül, ha nem az, aki ugyanazt éli át? Aztán ott vannak még a próbák, a keringő és osztálytánc próbák, ahonnan igaz, mindig izzadtan és fáradtan jövünk ki, de egyik sem telik el soha nevetés nélkül. Azt említettem már, hogy a keringőn három osztály táncol és persze akadnak külsősök is szép számmal. Rólam pedig tudni kell, hogy nagyon nehezen oldódom fel idegenek társaságában. Egészen az első próba első fél órájáig tartott a feszültségem, amikor is rájöttem, hogy senki nem tud többet nálam és mindenki ugyanazzal a céllal van itt, mint én. Szóval azóta teljesen random emberekkel beszélgettem úgy, mintha ezer éve ismernénk egymást, és minden héten örömmel várom a próbát. Muszáj megemlítenem azt, hogy ilyenkor este kilencre érek haza, mert két órát kell várnom a következő vonatra, aztán egy órát vonatoznom, de ezeket a három órákat is nagyon szeretem, olyan szoros társaság alakult ki néhány emberrel, hogy el sem tudom képzelni, mi lesz velünk, ha vége lesz ennek a szalagavató mizériának.
Hát ennyi lett volna mára ez a bejegyzés, ami úgy érzem, hogy kicsit személyesebb lett a szokásosnál, és igazából teljesen más jellegű is, de néha kell egy kis frissesség is, szerintem jó, ha néha kicsit több dolgot tudtok meg az adott bloggerről, mert ki tudja, még a végén kiderül, hogy van bennünk némi közös vonás. Na de mindegy is, ez tényleg egy nagyon spontán, hirtelen felindulásból megírt bejegyzés lett, azért remélem, hogy tetszett, találkozunk a következő posztban.
Köszönöm, ha elolvastaad!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése